A Don Giovanni az operák operája, a legismertebb színpadi zenemű. Szinte vallásos az a tisztelet, ahogy a Don Giovannit a közönség fogadja.
Az opera a kicsapongó életet élő, szoknyabolond Don Juan legendás alakját idézi fel. Da Ponte librettója a korabeli bemutató idején a dramma giocoso, azaz játékos dráma besorolást kapta, amely arra utal, hogy a műben keverednek a drámai és a komikus elemek. A bűnös és öncélú érzéki szerelem, boldogtalanság, csábítás, hűtlenség, féltékenység, árulás, megvesztegetés, sőt gyilkosság és pokolra jutás témái mellett féktelen, szellemes, szemtelen, szédítő eseménysűrűség jellemzi a művet. De mindenekelőtt zenemű a Don Giovanni, olyan minőségű zenével, amit soha többé nem sikerült felülmúlnia senkinek. Egy hallásra felejthetetlen, érzéki dallamok, kimeríthetetlen gazdagságú együttes jelenetek, és megrázó feszültség, drámai erő sziporkázón sűrű egysége ez a mű. A Don Giovanniban valamennyi korosztály megtalálja a maga élvezetét, és bármilyen zenei tájékozottságú a hallgató, azonnal elcsábul maga is, mint a nőhódító lovag áldozatai. Azután soha többé nem is tudja kivonni magát a varázsos hatás alól.
